Uszikálás

Tegnap úszni voltam, ebben így önmagában semmi érdekes nincs, viszont az úszómester, egy fiatal srác, odajött hozzám és megkérdezte, hová valósi vagyok, és nemcsak, hogy tudta, hol van Magyarország, még azt is tudta, hogy régen az osztrákokkal voltunk egy ország.
Egyébként az angolon kívül beszél még franciául, japánul pedig most tanul, 4 hónapja dolgozik az usziban. A kínai és a magyar uszodák között az a különbség, hogy a magyarban van kagyló és a csapból nem egy vödörbe folyik a víz (nyilván ez valószínűleg átmeneti megoldás és nem jellemző az összes uszodára), meg hogy az emberek nálunk nem köpködnek a vízbe, legalábbis nem úgy, hogy előtte akkorát hörögnek, hogy biztos mindenki őket lesse. Két uszodában voltam eddig Kínában, mindkettőben csak egy medence volt, aminek az egyik része sekély, a másik mély. 

Ezen kívül még tegnap az interneten összeismerkedtem egy helyivel (igazából több emberkének is írtam, mert baromira unalmas egész nap otthon ülni, de csak kevesen válaszoltak, és többjükről kiderült, nem is csangsaiak, hanem valami 3 óra buszútra vannak innen, ő volt az egyetlen, aki azt mondta találkozzunk), ma este pedig már találkoztam is vele. Szóval ismét egyedül nekivágtam, ezúttal az éjszakának, busszal. Még hamar is értem a megbeszélt helyre. Már egész jól eltájékozódom a városban, persze csak akkor, ha indulás előtt lecsekkolom a térképet és memorizálom a buksimban. Egy bevásárló központ előtt találkoztunk, majd beültünk valahová meginni egy sört (bár ő nem nagyon fogyasztott, mondván a szülei nem szeretik, ha iszik, úgyhogy kb. csak fél pohárnyit ivott a többit én ittam meg). Ha jól értettem (az angolja néha nem a legjobb, de azért középszint megvan) karmesternek tanult Ukrajnában 6 évig, szereti a whiskey-t kólával, jól beszél oroszul, kedveli Lisztet, imádja Európát és az európai életvitelt. Most angol vizsgára készül gőzerővel. Jövőre pedig, ha minden jól megy, Svájcba megy tanulni.

Sörözés az új baráttal. :D