2013. augusztus 19., hétfő

A sárkány feje, Peking

18 óra vonatozás után visszatértem Csangsába. Hogy milyen volt Peking? Nagy. A modern épületek, drága autók, lüktető kapitalizmus és divatos lányok mellett van hely a régi kis utcáknak, riksáknak és szalmakalapos öregembereknek is. Szerintem Peking magában foglalja mindazt, ami Kína.Ha Sanghajba megy az ember, ott inkább csak az új Kínát látja, oda inkább csak szórakozni mennek a külföldiek. Peking azonban kulturális központ, rengeteg a látnivaló.
16 órán át utaztunk vonattal, meglehetősen kényelmetlen volt, aludni is alig-alig bírtam. A fővárosban, mint mindenhol, a tömegközlekedés olcsó, érdemes a kiterjedt metróhálózatot igénybe venni, és venni egy kártyát, mely bérletként funkcionál, azzal a különbséggel, hogy fel kell rá tölteni a pénzt, minden egyes leolvasásnál 2 jüant vesz le a kártyáról. Nem olcsóbb, mint jegyet venni, de legalább nem kell, hogy mindig legyen nálunk 2 jüan (ezért a pénzért akármennyit utazhatunk a metrón és nyugodtan át is lehet szállni másik vonalra anélkül, hogy még egyszer le kellene olvasni a kártyát). A metró természetesen jobb, mint otthon, és ha valaki tud angolul, nem tud eltévedni, bár a metróállomások néha inkább labirintushoz hasonlítanak.

Vonatra várva - még Csangsában.
A pekingi pályaudvar.
Metró - Olimpiai Park megálló.

Első nap, mivel csak a délután állt rendelkezésünkre, megnéztük az Olimpiai Parkot, erről nagyon sokat nem tudok írni, jó volt élőben látni azt, amit anno a 2008-as játékokon TV-ben néztem.

Madárfészek.
Vizeskocka.

Második nap. Tiltott város és Ég temploma. A tiltott városban - ha az ember tényleg szét akar nézni - egy egész napot is el lehet tölteni. Diákoknak csak 20 jüan a jegy (igen, itt a magyar diákigazolványt is elfogadják!).

A tiltott városban.
Az Ég temploma.

Harmadik nap elmentünk keresni egy hutongot (hagyományos pekingi sikátor), de nem találtunk, úgyhogy elmentünk egy sétáló utcába és ott töltöttük a délutánt. Bementünk egy könyvesboltba, itt vettem 2 könyvet, majd találkoztunk egy önjelölt kínai Picassóval, aki megmutatta nekünk a galériáját, 100 jüanért még el is akarta nekem adni egy festményét, szépen festett, de inkább úgy döntöttem ezt most passzolom. Vacsorára pekingi kacsát ettünk.

Nyam nyam.
Bazár.

Pekingi kacsa.


Negyedik napra maradt a Nagy Fal megmászása, egész jól indult, korán keltünk, elmentünk a buszpályaudvarra, ahonnan a buszok indulnak a falhoz, kígyózó sor.... Na ezt mi nem fogjuk kivárni. Úgy döntöttünk taxival megyünk, meg is egyeztünk két taxissal, hogy fejenként 36 jüanért elvisznek minket. Azonban mikor odaértünk, és fizettünk, azt mondták, nem elég a pénz. 60-at kértek. Egy órányi vitázás után, az egyikőjük elment, mert akadt másik kuncsaftja, a másikat meg otthagytuk, ugyanis nem ebben állapodtunk meg. Követett minket egészen a jegypénztárig, és mondta az eladónak, hogy ne adjon nekünk jegyet, mert hogy nem fizettük ki a taxit, az eladó nem is adott nekünk jegyet, közben a sofőr kihívta a rendőrséget. 15 perc múlva meg is érkezett a rendőrség, elmagyaráztuk a rendőrnek, hogy a taxióra nem volt bekapcsolva, 5 ember utazott egy autóban, ami szabályellenes, és így is többet fizettünk, mint kellett volna. A rendőr nekünk adott igazat, és így nem kellett fizetnünk a taxisnak, azért azt a tanácsot adták, hogy legközelebb jobban beszéljük meg a részleteket indulás előtt. Így végül megvehettük a jegyet és mászhattunk egy kicsit a Nagy Falon, hihetetlen élmény volt. Természetesen rengeteg a meredek lépcső, úgyhogy nem egészen szülőbarát látványosság. Pekingbe visszatérve, este elmentünk a város gazdasági központjába. Egyebek mellett megnéztük a CCTV Központot (CCTV = kínai állami tv) és a China World Trade Centert.

Szolgálunk és védünk... meg videózunk. Középen, sárga ingben a taxisofőr látható.
A Nagy Fal.
CCTV Központ.
China WTC.

Negyedik nap csak délelőtt volt időnk nézelődni, illetve pont, hogy nem volt. A nyári palotát terveztük, de idő hiányában sajnos csak a bejáratig jutottunk...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése