Elvtársak és elvtársnők

Jelentem, megérkeztem Magyarországra (igaz, már egy pár napja itthon vagyok, de mindegy). Az utolsó Kínában töltött napon elbúcsúztam mindenkitől, próbáltunk vidámak maradni, de összességében nem volt egy vidám nap. Másnap a család kivitt a reptérre, csináltunk egy közös fotót, majd felszálltam a gépre.

Személyi bambusz

Tegnap az állatkertbe látogattam. Egészen más, mint az európaiak által megszokott állatkert, itt ugyanis busszal visznek körbe, az állatok pedig szabadon vannak (persze egymástól azért elválasztva), kicsit Jurassic Park feelingje volt, persze T-rex helyett tigrissel.

Főzőcske

Tegnap, a szülinapomon, moziban voltam, megnéztük a Szörny Egyetem c. filmet (angolul, még szerencse, hogy volt kínai felirat, mert így értettem miről beszélnek!). Ezen kívül azonban semmi említésre méltó nem történt.

Uszikálás

Tegnap úszni voltam, ebben így önmagában semmi érdekes nincs, viszont az úszómester, egy fiatal srác, odajött hozzám és megkérdezte, hová valósi vagyok, és nemcsak, hogy tudta, hol van Magyarország, még azt is tudta, hogy régen az osztrákokkal voltunk egy ország.

Delfintájfun!

Tegnap előtt este biciklizni mentem egy tó körül a családdal, elég izgalmas a kaotikus kínai forgalomban kerekezni. Éééés... sikeresen elhagytam a fényképezőgépemet... klassz, mert pont azelőtt vettem, hogy kiutaztam volna... még két hónapos is alig volt szegény.

A sárkány feje, Peking

18 óra vonatozás után visszatértem Csangsába. Hogy milyen volt Peking? Nagy. A modern épületek, drága autók, lüktető kapitalizmus és divatos lányok mellett van hely a régi kis utcáknak, riksáknak és szalmakalapos öregembereknek is. Szerintem Peking magában foglalja mindazt, ami Kína.Ha Sanghajba megy az ember, ott inkább csak az új Kínát látja, oda inkább csak szórakozni mennek a külföldiek. Peking azonban kulturális központ, rengeteg a látnivaló.

Avatar és Főnixváros

Ma visszatértem Csangsába, az elmúlt napokban megtekintettem Hunan tartomány (és talán egész Kína) egyik leghíresebb természeti látványosságát, Zhangjiajie-t (Dzsangtyjátyjé) és Fenghuangot (Fonghvan - jelentése: Főnix).

Sörgyár, zarándoklat, tűzijáték

Ma visszajöttem Csangsába, és ezzel vége is a munkámnak, még lesz egy kis promóciós feladatom, de lényegében most már vakációmat töltöm Kínában.

Iskola

Egy ideig nem tudtam írni, ugyanis az előző iskolában nem volt stabil internetkapcsolat, de most bepótolom.

Először is 13-án részt vettem egy Global Village nevű rendezvényen, ahol találkoztam egy másik magyarral, aki szintén Csangsában van, csak egy másik program keretében. Egyébként meglehetősen unalmas volt a rendezvény. 14-én volt egy tréning, általános információ a két iskoláról, és csoportok kreálása.

Welcome Party

A mai napon sikeres látogatást tettünk a Tianxinge-be (egyébként azt jelenti, hogy "a mennyei/isteni szív pavilonja"). Sosem gondoltam volna, hogy az OM azonosítónak valaha is hasznát veszem majd, de a mai nap ez is megtörtént. 32 jüan a belépő a pavilonba, ami elég drága, de diákok féláron is bemehetnek, a magyar diákomat nem fogadták el, ezért megpróbálkoztam az OM azonosítóval (azon van angol felirat is). Azt elfogadták, így spóroltam 16 jüant.

Külföldiek

A mai program az volt, hogy összeszednek néhányunkat (önkénteseket) és együtt elmegyünk valahová. Így ma találkozhattam a lengyel és a marokkói lánnyal, meg a három tajvanival. A Tianxinge (Thienhszinkö) volt az úticél, de sajnos valamiért nem mentünk be (nem tudom, miért... pedig ott álltunk a bejáratnál). Helyette elmentünk társasjátékozni valahová.

Mao mekka

Ma egyedül kellett buszoznom, úgyhogy nagyon oda kellett figyelni, mit mond a női hang, szerencsére meghallottam a megálló nevét és jó helyen szálltam le (nagyon cseles, mert bemond valamit, aztán elmondja a megállót, és megint mond valamit, nehéz kiszűrni, mikor említi meg a lényeget). Egyébként a közlekedés az egy kimeríthetetlen téma, ma láttam olyat, hogy anyuka és lánya együtt ültek a robogón, nuku sisak, és a kis csaj még csak nem is kapaszkodott az anyjába. Egy másik esetben meg hárman nyomorogtak egy kismotoron, természetesen bukósisak nélkül.

Buszozás

Ma megtanították, hogy kell buszozni, nem túl bonyolult, csak azt kell tudni, hol kell leszállni, és pont ez benne a nehéz, ugyanis csak kínaiul mondják be, és a buszmegállóban is csak kínaiul van kiírva. Egy jegy 2 jüanba kerül (helyesbítek: 1 jüan a jegy a sima buszra, 2 a légkondisra), egy kis dobozba kell berakni, amikor felszállunk (érdemes megjegyezni, hogy Kínában senki sem száll fel hátul a buszra) és érdekes, hogy ha nincs pont 2 jüanod, hanem mondjuk csak 5 jüanosod van, akkor azt kell csinálni, hogy megvárod a következő embert, és elkéred tőle a 3 jüan visszajárót. A sofőr - leszállásjelző híján - kamerán keresztül nézi, ki akar leszállni a megállókban.

Vigyázz, kínai írásjegy!

Ladies and Gentlemen! Welcome aboard Air China, a proud member of Star Alliance, we will take off shortly, please fasten your seatbelts!

Megérkeztem egészben, most leírom milyen volt az út, és hogy mi történt tegnap.

Budapest > Frankfurt > Peking > Csangsa útvontalon repültem, a Lufthansával és az Air Chinával. Első repülésem volt, mint látható, két átszállással, de szerencsére minden zökkenőmentesen lezajlott. Először a Lufthansával utaztam Frankfurtba, másfél óra volt az út, kaptam joghurtot.

Apa, kezdődik!

Egy hét múlva ilyenkor, ha minden jól megy, már Kínában leszek. Addig is leírom, hogyan is jutottam el idáig, és hogy Kínán belül hová is megyek.