Vigyázz, kínai írásjegy!

Ladies and Gentlemen! Welcome aboard Air China, a proud member of Star Alliance, we will take off shortly, please fasten your seatbelts!

Megérkeztem egészben, most leírom milyen volt az út, és hogy mi történt tegnap.

Budapest > Frankfurt > Peking > Csangsa útvontalon repültem, a Lufthansával és az Air Chinával. Első repülésem volt, mint látható, két átszállással, de szerencsére minden zökkenőmentesen lezajlott. Először a Lufthansával utaztam Frankfurtba, másfél óra volt az út, kaptam joghurtot.

A Liszt Ferenc repülőtéren.

Frankfurtban átszálltam az Air China pekingi járatára, egy német fazon ült mellettem, elég ügyetlen és bátortalan volt az elején, bezzeg én, a másfél órás repülési tapasztalatommal már tök rutinosnak éreztem magam. Mindenkinek az előtte levő szék fejtámlájának a hátulján volt egy kis képernyő, amin egyrészt levetítették a videót, ahol a stewardessek bemutatták mit kell csinálni vészhelyzetben (a Lufthansánál ezt maguk a stewardessek mutogatták el), külön figyelmet érdemelt a mentőmellény felfújása, mely meglehetősen erotikusra sikeredett. Ezután a kijelzőn megjelent a menü. Lehetett rajta filmeket (többek között a Hobbitot, a Cloud Atlas-t, a Mission Impossible-t és egyéb filmeket - természetesen kínaiakat is), sorozatokat stb. nézni az út során. Emellett azt is megmutatta egy GPS segítségével, hogy épp merre jár a gép, milyen magasan van, milyen gyorsan megy, odakint hány fok van, mennyi idő van még hátra stb. Az út nagy részét 10 ezer méter felett tettük meg, -46~48°C-ban, ilyen időben az ablakok már bederesednek, le is kellett húzni a sötétítőt. Ételt kétszer kaptam, egy ebédet és egy könnyű ételt. 

Frankfurtban.

9 és fél órányi dögunalmas repülés után végül megérkeztem Pekingbe, a világ egyik legnagyobb repterére, itt kis vonattal szállítják az utasokat a repülő egyik végéből a másikba és mindenhová, ami e között van. Ki kellett tölteni egy papírt, hogy megérkeztem (célszerű felírni egy papírra a tartózkodási helyünket, bár én nem tudtam, és nem is írtam rá, nem érdekelte őket különösebben) és áthúzták a vízumomat. Még Pesten mondták, hogy lehet ki kell vennem a csomagomat vámvizsgálatra, így megcéloztam a poggyászfelvevőt és vártam, hogy felbukkanjon a bőröndöm. 10 perc várakozás után gondoltam megkérdezem egyáltalán ki kell-e venni, így odaszóltam a mellettem álló repülőtéri alkalmazottnak, hogy: "Excuse me..." (Elnézést...), még be sem fejezem, de ő már integet a kezével, hogy "No no.", ő bizony nem tud angolul. Kerestem egy stewardess-t ő elküldött a poggyász információhoz, ott meg nem volt senki, ekkor találkoztam egy német sráccal, aki ugyanilyen cipőben járt, de megbeszéltük, hogy ha nem jött ki a csomag, akkor valószínűleg továbbküldték automatikusan. El is mentem tehát megkeresni a kaput. Amikor megtaláltam, láttam, hogy rajtam kívül nem sok külföldi fog utazni, szerintem csak 3-an voltunk az egész gépen. Megtörtént a felszállás, jött egy srác a nagyijával, akinek mellém szólt a jegye, ám ő nem kívánt mellém ülni. Hallottam, hogy valami olyasmit mond: vo pu jao ... vájkórön (nem akarok a külföldi...) gondolom, amit nem értettem az az lett volna, hogy "mellé ülni", ráadásul botja is volt és nehezen mozgott, így megúszta, hogy mellém kelljen ülnie, mivel a külső ülésből könnyebb kiszállni. Azonban, jött egy csávó, akinek oda szólt a jegye, ahol a nagyi ült, de a nagyi unokája(? a srác, akivel jött), megmagyarázta a helyzetet és felajánlotta neki, hogy üljön mellém, ekkor a csávónak azonban hirtelen szimpatikusabb lett a mögöttem lévő sor, így szépen megoldották a dolgot, és  senkinek sem kellett mellém ülnie. Még az ablak mellett láttam, ahogy bepakolják a poggyászom, ez elég megnyugtató volt. Útközben láttam egy narancsos-rózsaszínes folyót, meg egy pár másikat, amik néhány kanyarban úgy néztek ki, mintha mindjárt kiszáradnának.

A híresen tiszta pekingi levegő.

Mikor közeledtünk Csangsához, bemondták, hogy 31°C van a városban. Gondoltam, mivel ilyen otthon is van, nem lesz nagy szám. Viszont amikor kiszálltam a repcsiből arcomba csapott az a klassz páradús levegő, ami inkább volt 40, mint 30 fok. A reptéren kis magyar zászlós kartonnal, és David felirattal vártak.

Hihetetlenül meleg van, és a városban mindenki esernyővel járkál. Igazából addig nem is nagyon tudatosult bennem, hogy Kínában vagyok, amíg meg nem érkeztem a városba. Még a táblák is kínaiul vannak (nem, a stop táblára sem az van írva, hogy STOP). A busz, ami a reptérről a városba vitt minket, útközben ledudált mindenkit (itt egyébként mindenki mindenkit ledudál az útról), egy másik észrevételem az volt, hogy a buszmegálló csak jelzésértékű, mivel a busz nem áll be a megállóba, hanem attól fél méterre megáll, így az utas az utcára lép ki. Ráadásul, ha nem vagy elég gyors nem is tudsz felszállni, mert a buszsofőr, ha nem látja, hogy rámozdultál a buszára, épp csak lelassít, és már megy is tovább. Olyan is volt, hogy egy egész sáv volt a busz és a megálló között, és miközben az emberek szálltak le, jöttek a kis robogók meg miegymás. Nem tudom, hogy oldják meg pl. egy keres székes ember buszoztatását. A másik érdekes dolog pedig, hogy nem minden buszon van leszállásjelző. Egyébként útközben láttam egy csinos lányt, napszemüveg, divatos táska, miniszoknya, magassarkú... de egyből kiábrándultam belőle, amikor láttam, hogy köpött egyet. Tegnap annyit csináltunk, hogy elmentünk enni egy kis jiaozi-t (tyjáodzö - ugyanaz, mint a japán gyouza), aztán a családnál leraktam a cuccomat,  vettünk kínai SIM-kártyát, elmentünk beregisztrálni a lakóházban (ahol egyébként külön terem van a házit író gyerekeknek, és még mahjong klub is működik az öregeknek, még egy kosárpálya is van, aztán elmentünk taxival a rendőrségre és itt is bejelentettek. Ezután hazamentem a sráccal, kipakoltam, beszélgettünk, nagyon be van zsongva, szerintem örül, hogy van itt valaki, azt mondta, érezzem magamat otthon, most ők lesznek a családom, és kb tényleg úgy kezel, mintha a bátyja lennék, el is hívott tegnap úszni, de mondtam, hogy az most nekem nem fog menni, esetleg holnap. Kb. olyan alkat mint én, de rajong a pankrációért. Itt lakik a nagyi is. Apuka későn jött haza, meglehetősen alkohol szagúan, de ezt már sejtettem, hisz hazatelefonált, hogy később ér haza. Este háromszor is volt tűzijáték a szomszéd utcában. Amikor elmentem lezuhanyozni, először kicsit furcsa érzés fogott el, ugyanis a fürdőszoba abból áll, hogy az egész egy nagy zuhanyzó, középen meg van a kínai budi, ami egy mélyedés a padlón és guggolva kell elvégezni a dolgunkat (egyébként a hagyományos japán WC is ilyen), itt folyik le a víz amit zuhanyozásnál használsz. Szóval ez a WC és zuhanyzó egyben kombó egy kicsit érdekes volt. Nem tudom a zuhanyzást ők hogy végzik (láttam kis sámlit, meg vödröt, szóval gondolom úgy csinálhatják, mint a japánok), én úgy csináltam, ahogy otthon szoktam. Ezután bevetettem magam a gyékénnyel borított ágyba, és több mint egy napnyi alváshiány után (ugyanis a repülőn nem tudtam elaludni) pillanatokon belül már durmoltam is.

Ügyeljünk a kínai írásjegyekre - figyelmezteti a vezetőt ez a tábla.

Taxi.

Jiaozi, egy kis tofu, meg valami tészta.

Mirinda. Az előzőt gondolom mindenki felismerte, ez esetleg nehezebb.

A lakás ajtaja.

A szobám.