Kína-kaland: Buszozás

Ma megtanították, hogy kell buszozni, nem túl bonyolult, csak azt kell tudni, hol kell leszállni, és pont ez benne a nehéz, ugyanis csak kínaiul mondják be, és a buszmegállóban is csak kínaiul van kiírva. Egy jegy 2 jüanba kerül (helyesbítek: 1 jüan a jegy a sima buszra, 2 a légkondisra), egy kis dobozba kell berakni, amikor felszállunk (érdemes megjegyezni, hogy Kínában senki sem száll fel hátul a buszra) és érdekes, hogy ha nincs pont 2 jüanod, hanem mondjuk csak 5 jüanosod van, akkor azt kell csinálni, hogy megvárod a következő embert, és elkéred tőle a 3 jüan visszajárót. A sofőr - leszállásjelző híján - kamerán keresztül nézi, ki akar leszállni a megállókban.
A buszon mindenki engem bámult, érezni a tekintetüket, persze amikor rájuk pillantottam, diszkréten elfordultak. Utcán ugyanígy megbámulják az embert. Elmentünk Eliza (vele fogok majd tanítani, ő egy kínai Yunnan (Jünnan) tartományból és ez az angol neve) kampuszára, nagyon klassz, nagyon nagy, de nem sokban különbözik egy magyar egyetemétől. Megnéztük a könyvtárat, mert ott volt légkondi, kerestünk könyveket Kínáról meg Magyarországról és ezekről beszélgettünk.

Ezután elmentünk megvacsorázni a KFC-be. Le akartam fényképezni a menüt, de rám szóltak, hogy itt nem lehet fotózni, azért miután leültünk még lefotóztam a kaja dobozát. Ezután elmentünk egy térre, ahol nénik táncoltak zenére, beálltam én is közéjük. Aztán hazajöttem, ittam egy kis páleszt meg unicumot az apukával. Majd jött az ötlet, hogy a közelben van éjjeli piac, menjünk le, és igyunk ott. Meg is tettük! Még eredeti Tsingtao (Csingtao) sört is ittam és ettem egy kis büdös tofut (helyi specialitás) is. Nem volt rossz, bár marhára csípős volt, ők persze állították, hogy nem is az.