Elvtársak és elvtársnők

Jelentem, megérkeztem Magyarországra (igaz, már egy pár napja itthon vagyok, de mindegy). Az utolsó Kínában töltött napon elbúcsúztam mindenkitől, próbáltunk vidámak maradni, de összességében nem volt egy vidám nap. Másnap a család kivitt a reptérre, csináltunk egy közös fotót, majd felszálltam a gépre.

Az apuka napszemüvegben pont úgy nézett ki, mint PSY.

A visszaút eseménytelen volt. Igen, ha a légnyomás kritikus szint alá esik, leugranak az oxigén maszkok, újra erotikus mentőmellény-felfújás és a többi. A Peking-Frankfurt gépen 3 filmet is végignéztem. Egy idős házaspár mellett ültem, akik természetesen semmit sem tudtak angolul, de azért kínaiul elbeszélgettünk egy kicsit, 30 éves lányukat látogatják meg Németországban.

Visszaemlékezve, felejthetetlen élmény volt ez a nyári kaland. Aki Kínába készül, annak azt tanácsolom, hogy legyen nagyon nyitott mindenre. Legyen felkészülve a váratlan helyzetekre (a taxis kihívja a rendőrséget a Nagy Falnál, átküldenek másik hotelbe, mosógép hiánya), furcsa történésekre (tizenkét éves gyerekek söröznek, Meki előtt törli ki a csecsemő fenekét az anyuka, robogó szembe megy a forgalommal stb). Az, aki úgy megy Kínába, hogy elutasítja a helyi kultúrát és nem fogad be semmit, annak egy rémálom lesz a kínai vakációja, az viszont, aki nyitott mindenfélére, annak élete egyik legjobb élménye lesz. Azt tudom ajánlani, hogy az utazó úgy álljon hozzá a dolgokhoz, ahogy a tajvani barátaim mindig mondták, amikor valami furcsa dologgal találkoztak: That's ok, we are in China (Semmi gáz, Kínában vagyunk.) - ez kicsit pejoratívan hangozhat (a tajvaniak szájából az is), de működik. A nagyvárosokban különösebb gond nélkül el tudunk igazodni, vidéken viszont már talpraesettebbnek kell lenni, itt nem árt valamennyi kínai nyelvismeret. A kínai emberek nagyon barátságosak és kíváncsiak, többnyire lenyűgözi őket a nyugati emberek látványa. Az országban mindenhol építkezés folyik, a városképet mindenfelé daruk tarkítják, roham ütemben épül az Új Kína. Gyakran találkozunk Bruce Lee-vel, minden kínai gyerek példaképével, Mao Ce-tunggal, akinek megítélése még ma sem feltétlen negatív Kínában, bár az elmúlt évtizedekben sokan felülvizsgálták tevékenységét, és rámutattak hibáira, és (egyébként a magyar változatától semmiben sem különböző) propaganda plakátokkal.

A blogban a teljesség igénye nélkül írtam meg élményeimet, leginkább a családomnak, barátaimnak és magamnak, hogy ha egyszer újra elolvasom, felelevenedjenek az emlékek, így valószínűleg egy külső olvasónak elég unalmas és semmitmondó. Ez csupán a töredéke, és cenzúrázott változata annak, ami a két hónap alatt történt velem a Középső Birodalomban. Ha valaki a teljes sztorit szeretné, azt szeretettel várja a Kínai Népköztársaság, el lehet menni, és meg lehet tapasztalni, mert elmesélni nem lehet. :) Legalábbis az nem olyan, mint ha tényleg ott lenne, és átélné az ember.

Ha valakinek bármilyen kérdése van, nyugodtan írjon!

Szeretném megköszönni az AIESEC-nek, a szüleimnek és az új barátaimnak a sok-sok élményt, amit sosem felejtek el! :)

Ezzel a Kína-kalandnak vége. Legalábbis egyelőre. ;)

Thank you for flying with Air China, a proud member of Star Alliance! We wish you a pleasant day!